Fémallergia

Amellett, hogy számos fém (nátrium, kálium, kálcium, stb.) szervezetünk elengedhetetlen építőeleme, sok fém annak ellenére, hogy önmagában nem képez veszélyt a szervezet számára, képes immunreakciókat elindítani.

A szervezetünk válasza sokszor a fémmel való találkozás formájától, illetve a fém mennyiségétől függ. Bizonyos fémek esetén nagy mennyiségű belélegzése, avagy érintése helyi irritatív gyulladásos folyamatokat indít el, azonban kisebb adag sem mindig veszélytelen. Az allergiás folyamatok beindításához sokszor pár mikrogramm mennyiség elegendő. A háttérben legtöbbször I-es vagy IV- es típusú allergiás reakció, illetve autoimmun válasz áll.

A fémionok két általános úton képesek befolyásolni az immunrendszer működését. Képesek specifikus receptorokon keresztül aktiválni a T illetve a B limfocitákat, ez beindítja a fém-érzékeny limfociták szaporodását, és újabb érintkezés alkalmával immunválaszt provokál. Másik, hogy a fém nemspecifikus úton befolyásolja az immunrendszer működését. Ez lehet általános immunrendszeri szupresszió, amikor elnyomja a működését, de lehet immunrendszeri aktiváció, amikor ellentétesen éppen aktiválja azt. A két mechanizmus közötti különbségtétel a fém-specifikus limfociták meglétével lehetséges, valamint, hogy ezek reagálnak-e a fém újbóli megjelenése alkalmával.

Nikkel allergia (fémallergia)

Nikkel okozta ételallergiáról bővebben itt olvashat: Nikkel okozta ételallergia

A nikkellel való érintkezés számos foglalkozás, mint a nikkel bányászata, feldolgozása során megtörténhet. A nikkel tartalmú elektródák, rozsdamentes acélok, elemek szintén érintkezési források. Továbbá fontos alkotóelem a festékgyártásnál, kerámiákban, katalizátorokban, ékszerekben, fémpénzekben, piercingekben. Érdekes megfigyelés, hogy azon embereknél, akik fülbevaló viselése előtt nikkel tartalmú fogpótlást kaptak, kevésbé fejlődik ki az allergia összehasonlítva azokkal, akik hamarabb hordtak fülbevalót, mint kaptak fogpótlást. Ez a tény amellett szól, hogy létezik a nikkellel szembeni tolerancia kialakulása.

Az étkezéssel átlagosan napi több mint 100 mikrog nikkelt veszünk magunkhoz. Az étellel elfogyasztott nikkel képes az arra érzékeny embereknél felerősíteni a dermatitises tüneteket. A bőrallergiás elváltozások általában a bőr kipirosodásával kezdődnek, amiket sokszor ekcémás elváltozások követnek. Asztma, kötőhártyagyulladás, illetve implantátumoknál helyi gyulladások szintén előfordulhatnak.

A nikkel-allergia kialakulásában és fenntartásában fontos szerepet játszanak a citokinek. Ezek meglétének tényét diagnosztikusan felhasználják a nikkel-allergia kimutatására.

A bőr Langerhans sejtjei vagy dendrikus sejtjei a nikkelt megragadva elvándorolnak a legközelebbi nyirokcsomóba, ahol a nikkelt bemutatva elindítját a nikkel-specifikus limfociták képződését. A fémmel való ismételt találkozáskor ezek az aktivált és előkészített T sejtek vándorolnak az érintkezés helyére, és indítják be a helyi gyulladásos reakciókat.

A nikkel esetében gyakran megfigyelhető keresztallergia krómmal, kobalttal, platinával, palládiummal, rézzel vagy más fémekkel. Leggyakoribb ezek közül a nikkel-palládium keresztreakció, mely hátterében a fehérjekötődési hely igen hasonló volta állhat.

Nikkel kezelés

Létezik a nikkel allergia szindróma általános tüneteitől szenvedők számára is egy olyan kezelés, a deszenzitizálás, amely szájon át, szigorúan ellenőrzött emelkedő dózisban adagolt nikkelt tartalmazó készítmény szedésével hozzászoktatja az allergiás beteg immunrendszerét az allergiás tüneteket kiváltó nikkel elviseléséhez.

Ilyen típusú kezelést a pollen, atka és állatszőr allergiás betegek kezelésében is sikerrel alkalmazunk.

A kezelés megkezdése előtt meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a panaszokat valóban nikkel túlérzékenység okozza, szükséges tehát a nikkel allergia igazolása, és szükség esetén terheléses vizsgálattal bizonyítani a tünetek és a szájon át történő nikkel bevitel közötti összefüggést.

Kobalt allergia (fémallergia)

A kobalttal foglalkozási ártalomként szintén sok helyen lehet találkozni: bányászat, fémipar, gumiipar, cementgyártás, festékgyártás, bútoripar, edénygyártás, gyémántcsiszolás. Tartós érintkezés légúti megbetegedést, bőrirritációt eredményezhet.

A kobalt-érzékenység irodalmi megítélése sokáig nem volt egyértelmű. Nem lehetett pontosan eldönteni, hogy a kobalt okozta elváltozások hátterében specifikus immunreakciók állnak, vagy pusztán direkt sejttoxicitissál állunk szemben. Mára azoban előkerültek a kobalt-allergia mellett szóló döntő érvek is. Asztmás, és kobalt belélegzésre érzékeny munkásoknál egyértelműen kimutatták a kobalt-specifikus IgE szint emelkedését. Nagyobb felmérés alkalmával a kobalttal dolgozó munkások 2%-ában találtak emelkedett Co-IgE szintet.

Az asztma mellett hasonló mechanizmussal kialakuló kontakt dermatitisről is beszámol az irodalom elsősorban kobaltot tartalmazó anyagokkal dolgozók körében, mint a cementipar, a keramikusság, fémipar, festékipar és gum ipar területén.

Króm allergia (fémallergia)

A króm jellemző előfordulási helyei többek között: galvanizáció, marás, fotográfia, litográfia, cement, rozsdamentes acél, TV képcső-gyártás. A három töltéssel bíró ionja nehezen jut át a bőr szövetein, azonban a hatvegyértékű formája gyorsan és nagy arányban szívódik fel. A króm szövetkárosítását mind specifikus (allergizáló) mind aspecifikus (közvetlen irritáló) úton kifejti. Az allergiás formában a tünetek általában igen hosszan megmaradnak, és könnyen kiújulnak króm tartalmú textiliák, festékek, kikészített bőrök érintésekor.

Az egyik leggyakoribb forma, mely során krómmal szemben allergia indukálódhat, a cement. A lakosság kb 3%-a allergiás krómra. A férfiak körében ez az arány 4%, nőknél 2%. Az érzékenyek 40%-a érzékeny kobaltra is, ami a cement útján való kettős érzékenyítés mellett szól.

Higany allergia (fémallergia)

A higanynál mind a szervetlen mind a szerves (metilált) formája igen mérgező az emberi szervezet számára. A szervetlen forma leggyakoribb felhasználási helye a fogászatban az amalgám tömések, azonban mára igen sokszor,mint tartósító szert is felhasználják. Az amalgám mérgező hatása ma sem egyértelmű. Az azonban, hogy a higany sói (klorid illetve ammónium sók) túlérzékenységet okozhatnak, az egyértelmű. Érdekes azonban, hogy sokszor pozitív allergénteszt esetén sem jelentkezik semmilyen klinikai tünet. Egyik jellemző klinikai manifesztáció a tetoválás higanyt tartalmazó piros festéke körül kialakuló gyulladás. A higany ellen a szervezet termel mind IgE mind IgG típusú ellenanyagokat. Az IgG ellenanyagok a vesében lerakódva veseelégtelenséget okozhatnak, ami feltételezhetően szerepet játszik a higany vesetoxicitásában.

Noha a higany allergizáló tulajdonsága eltér a nikkel, kobalt és króm esetén találtaknál. Egyrészt allergizáló hatása gyengébbnek tűnik, másrészt azonban a válaszreakció gyakrabban terjed ki az egész testre.

Érdekesség, hogy sok arany-érzékeny embernél a tesztelés higanyérzékenységet is kimutat. Ez a két fém közötti keresztallergia lehetőségét veti fel, mely meglétét állatkísérletes modellek megerősítik.

Berillium allergia (fémallergia)

Berilliummal leggyakrabban az elektronikai iparban, repülőgyártásban, kerámia-iparban, fluoreszkáló lámpa-gyártásnál, fémiparban találkozhatunk. A berillium vízben oldható formáival - szulfátokkal, kloridokkal - való érintkezés nagy koncentrációban heveny dermatitist, orrnyálkahártya-, garat-, légcső- és hörgőgyulladást okozhat. A tartós berillium mérgezés elsősorban tüdőelváltozásokat okoz.

Berilliummal minden ember találkozik igen alacsony (pár tized nanogrammnyi) koncentrációban. Szervezetbe kerülhet levegővel, ételle, itallal. A városok lakói valamivel több berilliummal szennyeződnek, ugyanis berilliumot tartalmaz a szén és az olaj égésterméke.

Réz allergia (fémallergia)

A rezet széles körben használják elektromos vezetékeknél, gáz- és vízcsöveknél, pénzérméknél, galvanizálásnál, valamint réz tartalmú méhen belüli fogamzásgátló eszközöknél. Noha a rézérzékenység széles körben ismert, kevés ismerettel rendelkezünk róla. A rézallergia gyakoriságát tanulmányok 2% körülire teszik. Érdekes megfigyelés a réz és a nikkel közti keresztallergia.

Platina allergia (fémallergia)

Munkahelyi platina-expozíció leggyakrabban az autó-katalizátorok gyártásánál és újrahasznosítása során fordul elő, és emeli az asztma előfordulási gyakoriságát a munkások körében. Amennyiben a tüneteket klórplatinával provokáljuk, a platinának kitett munkások több mint fele reagál immunmodulálta tünetekkel (conjunctivitis, rhinitis, asztma).

A légúti megbetegedések mellett ismertek a bőrtünetek is. Kontakt dermatitist okozhat platina-gyűrű, illetve kontakt urticáriát foglalkozási ártalomként cisplatin nevű daganatellenes gyógyszerrel való érintkezés .

Palládium allergia (fémallergia)

Palládiumot széles körben használják katalizátorokban, elektronikában, ékszereknél, fogászati protéziseknél. A palládium-érzékenység gyakorisága több tanulmány alapján 10% körülire tehető. Igen gyakran ad keresztreakciót a nikkellel, amit feltételezhetően az igen hasonló kémiájuk magyaráz. Így a magas érzékenységi arány hátterében is valószínűleg sokszor a nikkel érzékenység áll.

Irídium és indium allergia (fémallergia)

Az irídium és az indium a platinaszerű fémek csoportjába tartozik. Gyakran használják katalizátorokba, fogászati ötvözetekben. Velük szembeni érzékenység ismert, de ritka.

Arany allergia (fémallergia)

Az arannyal szembeni érzékenység kialakulásának egyik legfontosabb területe a reumatoid artritis során végzett arany-kezelés, mely az esetek egyharmadában a kezelés felfüggesztését teszi szükségessé pár hónapon belül. Noha az arany-kezelés emiatt az utóbbi években kissé visszaszorult, a jelentkező allergiák ráirányították a figyelmet az arany-érzékenységre.

Arany-allergiás tünetek jelentkezhetnek ékszerektől, fogászati tömésektől, szemészeti implantátumoktól, galavanizáló oldatoktól, stb. Tanulmányoktól függően az arany-érzékenység gyakoriságát 1-10% közé teszik. A jelentős szórás egyik oka lehet, hogy a pozitív válasz kialakulásáig sokszor hosszú időnek, akár 2-3 hétnek is el kell telnie.