Fényérzékenység
Számos ember testén napfény hatására különböző kiütések, foltok jelenhetnek meg. Ezt a jelenséget nevezzük fényérzékenységnek. A fényérzékenység bizonyos formái egyben a bőrrák kockázatát is jelentősen növelik.
A betegek többnyire nem feltételezik, hogy bőrtüneteikért a fény a felelős. Ennek oka, hogy a kiütések megjelenését nem kizárólag az erős, nyári napsugárzás okozhatja, hanem már a téli napsütés, különösen érzékeny egyének esetében pedig a zárt térben használt világítótestek hatására is jelentkezhetnek.
Ultraibolya sugárzás
A napfény egyaránt tartalmaz látható és rövidebb, szabad szemmel nem érzékelhető, un. ultraibolya sugarakat. Az UV-sugarak segítségével barnulunk le, de okozhatnak leégést, vagy akár bőrrákot is. Az UV-sugarak két csoportját különböztetjük meg. Az UVB rövid hullámhosszú sugarak, melyek a leégést okozzák, s a napbarnított bőrszínért felelősek, illetve a hosszabb hullámhosszú UVA sugarak. A betegek vagy egyfajta sugárzásra mutatnak érzékenységet, azaz UVA, UVB, vagy látható fényre, vagy több sugárzásra. A leggyakoribb az UVA érzékenység.
A fényérzékenység okai
Fényérzékenység számos okból adódóan jelentkezhet. Kiválthatják belsőleg alkalmazott gyógyszerek, kémiai- és illatanyagok, növények. Hajlamosító tényező még bizonyos autoimmun betegségek megléte, különösen a lupus erythematosus. Porphyria, másnéven bíborbaj rendellenesség esetén. Polimorph fénykiütés, actinic prurigo, napfény hatására jelentkező csalánkiütés, krónikus fotoszenzitív dermatitisz, genetikai rendellenességek; xeroderma pigmentosum.
Habár a legtöbb, olyan közismert bőrbetegségben - mint a pikkelysömör és az atópiás dermatitisz, másnéven ekcéma - szenvedő ember a napfénnyel vagy UV sugarakkal történő kezelést eredményesnek találja, 10 százalékuk mégis a tünetek erősödéséről számol be.
Fényérzékenységet kiváltó gyógyszerek
A fényérzékenységre hajlamosító gyógyszerek hatása jelentkezhet egy egészen váratlan leégés, vagy a napfénynek kitett bőrfelületeken (nyakon, arcon, karokon, kézfejen, lábszáron, lábfejen) száraz, érdes, vagy hólyagos - nem minden esetben viszkető -kiütések formájában.
A gyógyszerek okozhatnak még onycholysis-t, vagyis a körmök elszíneződését, s a köröm, körömágytól való elválását is.
A leggyakoribb esetekben fényérzékenységet kiváltó gyógyszerek egyes vízhajtók, tetraciklin antibiotikumok és gyulladásgátló hatóanyagok.
Fotokontakt dermatitisz
Bizonyos kémiai anyagokkal történő bőrkontaktus toxikus vagy allergiás reakciót okozhat a napfény hatásának kitett bőrfelületen.
Leggyakoribb kiváltó tényezői a kátrány kivonatot tartalmazó készítmények, illatanyagok és napvédő szerek.
A phytophotodermatitis napozást követően, bizonyos növények megérintésének hatására jelentkezik hólyagok és barna csíkok formájában. Főként a zeller, a petrezselyemlevél, ~gyökér, sárgarépa, füge, citrusfélék és az ernyős virágzatú fűfélék (például a kaukázusi medvetalp), amelyek fényérzékenyítő psoralen anyagot tartalmaznak.
Lupus erythematosus
A lupus erythematosus (LE) a bőr betegsége, mely leginkább a fiatal, felnőtt, sötétbőrű nőket érinti. Habár a betegség kialakulásában a napfény döntő szerepet játszik, napvédő krémekkel mégsem tudjuk 100 százalékosan elkerülni.
A lupus erythematosus krónikus, az általa megtámadott szervek gyulladásával és károsodásával járó autoimmunbetegség. Leggyakoribb megjelenési formája, a discoid lupus erythematosus, melyben csúnya, vörös hámló foltok jelentkeznek, melyek fehéres heget hagynak hátra. A betegség leggyakrabban az arcon és az orron jelentkezik, de előfordulhat a hát felső részén, a nyakon és a kézfejen is. Amennyiben a hajtüszők is érintettek, csupasz területek alakulhatnak ki az adott részeken. A betegség az ajkakon is jelentkezhet, fekélyt és hámlást okozva.
Néhány esetben a betegség az egész szervezetet is érinti (SLE). Ilyenkor a beteg napsugárzásnak kitett bőrfelszínén mindenütt kiütések jelentkeznek, a szájban fekély alakul ki és a szőrrel fedett testrészeken annak szétterjedt méretű elvékonyodása tapasztalható. Az SLE befolyásolja az izületek, a vese, a tüdők, szív, máj, az agy és a vér állapotát.
A LE pontos diagnózisának felállításához bőr biopszia szükséges. A vérvizsgálat enyhe vérszegénységet mutathat, vagy a keringő fehér sejtek számának csökkenését. SLE kórkép esetén előfordulhat a normálistól eltérő antinukleáris antitestek (ANA vagy ENA) magas szintje.
Az LE kezelése minden esetben nagyfokú nap elleni védekezést is jelent. A betegek rendszerint helyileg alkalmazható szteroid tartalmú krémet és antimaláriás szereket kapnak. A súlyosabb esetek orális szteroidok és más immunerősítőszerek alkalmazásával kezelhetők.
Porfiria
Olyan genetikai betegségek összefoglaló neve, melyekben a vérben vagy a szövetekben az átlagosnál magasabb a porfirin mértéke. A porphyrin olyan kémiai anyag, mely a vérsejtek vörös pigmentjének anyagcseréjében játszik központi szerepet.
Leggyakoribb megjelenési formája, a "Porphyria cutanea tarda" (PCT) a májban lévő, porfirin anyagcserében részt vevő enzim (uroporphyrinogen-dekarboxiláz) működésének csökkenése következtében jön létre. Bizonyos esetekben ez hemochromatosissal áll összefüggésben, mely kórképet felhalmozott vasraktárak jellemeznek. A PCT rendszerint középkorban kezdődik, bizonyos kémiai anyagok hatására, melyek fokozzák a porfirin termelést a májban. Ilyen anyagok az alkohol, ösztrogén, vas és klórozott aromás szénhidrogének.
A betegség tüneteiként tapasztalható érzékeny bőr, sebesedés, hólyagosodás és apró ciszták a napfénynek kitett részeken; a kézfejen, s az alkaron. Bizonyos egyéneknél pettyes barna foltok jelentkeznek a szemek körül és erősödik az arcszőrzet. A vizelet jellegzetesen rózsaszín színezetű. Jelen esetben a napvédő krémek sem jelentenek megoldást, így a betegek kénytelenek testüket elfedni a szabadban való tartózkodáskor.
Sok esetben a kezelés vérvétellel történik hetente, vagy kéthetente néhány hónapon keresztül mindaddig, amíg a hemoglobin és vas értékek normalizálódnak. Mások számára alacsony dózisú antimaláriás szerek alkalmazása hoz gyógyulást, melyek a porfirinek oldásában töltenek be fontos szerepet.
Az "Erythropoeticus protoporphyria" (EPP) égető érzéssel, duzzanatok megjelenésével jár és kora gyermekkorban kezdődik, az arcon és orron hegek kialakulása és az ujjpercek viaszos megvastagodása jellemzi. A betegség a ferrolaktáz enzim örökletes alulműködésének következménye.
Polimorf fénykiütés
Főként fiatal felnőtt korú hölgyek közt elterjedt fényérzékenységi forma. A nevében a "poli" előtag utal arra, hogy a kiütések számtalan alakot ölthetnek, habár egyénenként a kiütések minden esetben azonosak. Leggyakrabban apró rózsaszín vagy piros csoportos kidudorodások jelentkeznek a karokon. Esetleg más területek is érintettek lehetnek, különösen a mellkas, alsó lábszárak, azonban az arcon rendszerint nem jelentkeznek tünetek.
A betegség minden tavasszal visszatérhet néhány, napos időben, a szabadban töltött óra hatására. Amennyiben a továbbiakban elkerüljük a napfényt, a kiütések néhány napon belül elmúlnak. Előfordulhat, hogy a későbbiekben a tünetek újra kiújulnak, amint a bőrfelület nappal érintkezik.
A legtöbb érintett esetében a nyár előrehaladtával a szervezet fokozottan erősödik, s egyre több napfényt képesek tolerálni, kiütések megjelenése nélkül. Azonban különösen érzékeny egyének esetén a betegség akár a téli hónapokban is jelentkezhet.
A biztonságos napvédelem mellett a betegség kezelése helyileg, vagy orálisan (szájon át) alkalmazott szteroidokkal vagy antimaláriás gyógyszerekkel valósul meg. Kora tavasszal végzett fokozatos ultraibolya sugárzás megerősítheti és megóvhatja a bőrt a későbbiekben a napfény hatására jelentkező kiütésektől.
Actinic prurigo
A betegség főként az atópiás dermatitiszre fogékony lány gyermekeket érinti, különösen az amerikai indiánok népcsoportját. A bőrük és ajkuk erősen viszket egész éven át. Többnyire figyelmen kívül hagyják annak lehetőségét, hogy problémájukat a napfény okozza, de mindenképpen fontos, hogy felöltözzenek, testüket eltakarják, ha a szabadban tartózkodnak.
Napfény hatására jelentkező csalánkiütés
A betegség a fizikai csalánkiütések egy ritka formája, melyben ultraibolya sugárzás hatására pár perc alatt kiütések, bőrduzzanatok jelennek meg a bőrön. A reakció rendszerint egy óráig is fennáll. A szájon át alkalmazott antihisztamin készítmények a kezelésben hatásosak lehetnek, de ritkán segítenek a reakció megelőzésében.
Krónikus fotoszenzitív dermatitisz
A betegség megjelenése viszonylag ritka. Főként idősebb férfiakat érint, egész évben fennálló tünetekkel. Jellegzetes, hogy a napfénynek kitett testrészeken - különösen az arcon, a nyakon és a kézfejeken - a bőr erősen megvastagodott, száraz, viszkető.
A kiütések akár 30 másodperc napsütésben töltött idő hatására is jelentkezhetnek, az UVA, UVB, vagy nagyon súlyos esetekben akár már a látható fények hatására is. Néhány esetben kontakt allergia előzi meg (különösen olyan növényekre, mint a kerti krizantém), vagy kontakt fotoallergia (más néven állandósult fény-reakció).
A kezelés belsőleg alkalmazott szteroid készítményekkel történik. Erős immuncsökkentő gyógyszerek alkalmazása rendszerint elkerülhetetlen.
Hosszú ideje fennálló esetekben a bőr biopszia szövettani eredménye a bőr- T-sejtes lymphomához, vagy reticulosishoz hasonló, tehát a krónikus fotoszenzitív dermatitiszt, actinic reticuloid-ként is hívhatjuk.
