Fémallergia
Fémallergia
Amellett, hogy számos fém (nátrium, kálium, kálcium, stb.) szervezetünk elengedhetetlen építőeleme, sok fém annak ellenére, hogy önmagában nem képez veszélyt a szervezet számára, képes immunreakciókat elindítani.
A szervezetünk válasza sokszor a fémmel való találkozás formájától, illetve a fém mennyiségétől függ. Bizonyos fémek esetén nagy mennyiségű belélegzése, avagy érintése helyi irritatív gyulladásos folyamatokat indít el, azonban kisebb adag sem mindig veszélytelen. Az allergiás folyamatok beindításához sokszor pár mikrogramm mennyiség elegendő. A háttérben legtöbbször I-es vagy IV- es típusú allergiás reakció, illetve autimmun válasz áll.
A fémionok két általános úton képesek befolyásolni az immunrendszer működését. Képesek specifikus receptorokon keresztül aktiválni a T illetve a B limfocitákat, ez beindítja a fém-érzékeny limfociták szaporodását, és újabb érintkezés alkalmával immunválaszt provokál. Másik, hogy a fém nemspecifikus úton befolyásolja az immunrendszer működését. Ez lehet általános immunrendszeri szupresszió, amikor elnyomja a működését, de lehet immunrendszeri aktiváció, amikor ellentétesen éppen aktiválja azt. A két mechanizmus közötti különbségtétel a fém-specifikus limfociták meglétével lehetséges, valamint, hogy ezek reagálnak-e a fém újbóli megjelenése alkalmával.
A fémallergia leggyakoribb formája a kontakt dermatitis. Az európai népesség több mint 10%-a, döntően a hölgyek, Ni allergiás. Egyéb allergiát okozó fémek lehetnek többek között a kobalt, a réz, a króm, a palládium, a platina, a higany, az arany. Legtöbb irodalom azonban a nikkel-allergiáról elérhető, ahol erős bizonyítékok szólnak a nikkel specifikus T sejtek patogenezisben betöltött központi szerepéről. A többi fém esetén a mechnizmus hasonló lehet.
