Az anafilaxia a szervezet túlérzékenységi reakciója, amely akár életveszélyes állapotot is előidézhet. Ilyen esetben azonnali orvosi beavatkozásra lehet szükség, mert a légzés és a keringés összeomlása akár halálhoz is vezethet. A tünetek rövid időn belüli helyes megállapítása után az anafilaxiás állapot kezelhető, ezért a kiváltó okokkal, a tünetekkel, valamint az alkalmazható kezeléssel egyaránt érdemes tisztában lenni.
Adrenalin autoinjektor használata
Anafilaxia kialakulásának megelőzése
Széll Kálmán tér - 1015 Budapest, Ostrom utca 16
Az anafilaxiának allergiás és nem-allergiás formáját is megkülönböztetik. Utóbbit legtöbbször fizikai terhelés, hidegexpozíció, kontrasztanyagok, illetve ópiát típusú gyógyszerek válthatják ki, ám a pontos kiváltó ok sok esetben ismeretlen marad, az úgynevezett idiopátiás anafilaxia aránya 30-50 százalék lehet.
Az anafilaxia leggyakrabban előforduló változata az allergiás anafilaxia, amely egy I-es típusú allergiás reakció, vagy más néven hiperszenzitivitási reakció. Ennek során az allergénnel való találkozás hatására a szervezetben az úgynevezett hízósejtekből és bazofil sejtekből - IgE sejtek közvetítésével - aktív mediátorok szabadulnak fel, az így megjelenő hisztamin és a citokinek jellegzetes tüneteket idéznek elő. Néhány esetben fizikai terhelés indukálja az anafilaxia kialakulását, amikor az allergén anyag szervezetbe kerülését követően nem azonnal alakul ki allergiás reakció, hanem fizikai terhelés (például futás, síelés, aerobic edzés) hatására jelennek meg a tünetek.
Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!
Az anafilaxia tünetei széles skálán mozoghatnak, az enyhe bőrpírtól kezdve az életveszélyes anafilaxiás sokk állapotáig. Az anafilaxia tünetei közül több kombináltan is felléphet, általában az allergén expozíciót követően perceken belül kialakulnak. Ugyanakkor olyan esetek is ismertek, amikor az allergén anyaggal való találkozást követő fél-egy órában jelentkeztek a tünetek, de akár több, mint egy óra múlva is kialakult anafilaxia. Általános tapasztalat, hogy minél hamarabb alakulnak ki a tünetek, azok annál súlyosabbak is.
Az anafilaxiás sokk jellemző tünetei:
Anafilaxia kialakulása esetén további tünetként jelentkezhet még fejfájás és látászavar, emellett felléphet hasi fájdalom, hányinger vagy hányás, hasmenés, hyperperistaltica. További pszichikai tünetként megjelenhet halálfélelem, valamint tudatzavar is.
Az anafilaxia kiváltó oka jellemzően valamilyen élelmiszer allergén, például földimogyoró, de gyakran rovarcsípés, például darázs- vagy méhcsípés okozza. Gyógyszerek esetében sok esetben alakul ki anafilaxia antibiotikumok, altatásban használt szerek, aspirin készítmények, valamint nem szteroid gyulladásgátlók miatt, ha a beteg ezekre érzékeny. Az egyes allergének különböző komponensei eltérő mértékű allergiás reakciót válthatnak ki, attól függően, hogy ki, melyik komponensre érzékenyebb.
A leggyakoribb allergének, amik anafilaxiás sokk-ot okozhatnak:
Ha a fentiek tükrében anafilaxia kialakulása valószínűsíthető, akkor
Az adrenalin (epinefrin) egy hormon, amit a mellékvesék termelnek a szervezetben. A szintetikus epinefrint tartalmazó önbelövős, rugós injekciót a külső comb izomzatába kell beadni. 2022. május 1-je óta allergológus, tüdőgyógyász, valamint szakorvosi javaslatukra háziorvos is 100%-os támogatással írhatja fel az adrenalin öninjekciós szereket anafilaxia, vagy súlyos szisztémás allergiás reakció után. Az injekcióból mindig kettőt kell a betegnek magánál tartania, hogy egy esetleges meghibásodás vagy nem megfelelő alkalmazás esetén (például stresszhelyzet miatt) rendelkezésre álljon tartalék eszköz. A szervezetben az adrenalin gyorsan kifejti hatását, az ereket szűkíti, ezáltal megemeli a vérnyomást, és ennek hatására tágulnak a légutak, és a beteg nehézlégzése csökken.
Az adrenalin injekció beadása után a beteget megfigyelésre kórházba kell szállítani, ugyanis előfordulhat az úgynevezett bifázisos anafilaxia, amikor az anafilaxiás reakció két hullámban jelentkezik. A kezdeti javulást követően 8-12 óra elteltével kiújulhatnak a tünetek, a második allergiás reakció hasonlóan súlyos lehet, mint az első, kezeléséhez ilyenkor általában nagyobb mennyiségű adrenalin adható.
Ahhoz, hogy az anafilaxiás sokkot vagy az anafilaxia közeli állapotot okozó allergéneket minél pontosan meg lehessen határozni, teljes körű allergiavizsgálatot, úgynevezett molekuláris allergéndiagnosztikát szükséges elvégezni. Ez az eljárás az allergének alkotórészeit, azok komponenseit is vizsgálja, ezáltal az egyes allergének közötti összefüggéseket is képes feltárni. Emellett más laborvizsgálatok is szükségesek lehetnek a pontos diagnózis felállításában, például annak meghatározására, hogy carcinoid szindróma vagy anafilaxia áll fent a páciensnél.Az anafilaxia kialakulását tehát úgy előzhetjük meg, hogy az anafilaxiás okozó allergént azonosítjuk, és ennek ismeretében igyekszünk azt elkerülni. Érdemes IgE típusú vagy multiplex allergiatesztet is végeztetni, annak érdekében, hogy fény derüljön az anafilaxiás reakciót kiváltó allergénre.
Az anafilaxia kivizsgálásának első lépése a helyes anamnézis felállítása, ennek érdekében az orvos részletesen kikérdezi a beteget minden olyan témában, amelynek megismerése közelebb vihet a további vizsgálatok, illetve az anafilaxia kiváltó okainak meghatározásához. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a beteg pontosan be tudjon számolni arról, hogy milyen tüneteket tapasztalt az anafilaxia során. Lényeges információ, hogy az anafilaxia milyen gyorsan jelentkezett, mennyi idő alatt alakultak ki a panaszok. Ugyanígy fontos, hogyan szűntek meg, mennyi idő alatt enyhültek, illetve múltak el teljesen, a beteg szervezete hogyan reagált a kapott gyógyszerekre. Fontos információ a sürgősségi ellátást végző orvos dokumentációja is, anafilaxia kivizsgálásakor mindenképpen érdemes a kórházi zárójelentést is magunkkal vinni.
Léteznek bizonyos körülmények, amelyek előidézhetik, hogy a beteg anafilaxiával reagál olyan allergénekre is, amelyekre egyébként nem jelentkeznének ilyen súlyos allergiás reakciók. Ilyen úgynevezett kofaktorok lehetnek például a nem-szteroid gyulladáscsökkentők, a fizikai terhelés, alkohol fogyasztás, a menstruáció, a stressz, de főként gyerekeknél előfordulhat vírusfertőzések által kiváltott anafilaxia is. Az alapos kivizsgálás során ezekről a körülményekről is érdemes beszámolni az orvosnak, például arról, hogy az anafilaxia jelentkezése előtti órákban milyen fájdalomcsillapítót vettünk be.
Az anamnézis felállítását követően kerülhet sor az allergiavizsgálatokra, amiket általában az anafilaxia után egy hónappal végeznek el, mivel 30 napnál korábban az allergiatesztek álnegatívak is lehetnek. A tesztek megválasztása egyéntől is függ, de jellemzően gyakoribb a vérvizsgálat, és ritkábban végeznek bőrtesztet. A vizsgálatok és az anamnézis eredményei alapján tudja megállapítani az orvos a pontos diagnózist. A jövőben kialakuló anafilaxiás sokk megelőzése, illetve elkerülése érdekében a beazonosított allergénekkel történő érintkezést szigorúan el kell kerülni. Emellett annak a betegnek, akinél korábban már történt anafilaxia, mindig magánál kell tartania az adrenalint tartalmazó autoinjektort arra az esetre, ha az anafilaxia megismétlődne. Amint a beteg az ismert tüneteket észleli, az önbelövős injekciót a comb izomzatába kell beadnia, az előzőleg megismert és már begyakorolt módon. Ezzel önmaga a legrövidebb időn belül meg tudja előzni az életveszélyes állapot kialakulását, amíg szakszerű orvosi ellátáshoz jut. Rendelés típusa:Foglaljon időpontot orvosainkhoz!
Téma szakértője
Dr. Mezei Györgyi
Az allergiák jelentős része bőrpróbával vagy vérből történő ellenanyag (IgE) meghatározással diagnosztizálható. Ez utóbbi egy kényelmes és biztonságos lehetőséget nyújt az allergének azonosításában, így a csecsemő- és gyermekkori tejfehérje allergia diagnózisában is fontos szerepe van. Dr. Hidvégi Edit, az Allergiaközpont gyermekgasztroenterológus szakorvosa arra hívja fel a figyelmet, hogy a vizsgálat elvégzésének nem feltétele a gyermek allergénnel történő visszaterhelése.
Az ősz közeledtével és a szeptemberi iskolakezdéssel az asztmás betegek számának növekedésére lehet számítani. Dr. Potecz Györgyi, az Allergiaközpont tüdőgyógyász, allergológus szakembere szerint ez idő tájt elsősorban a vírusos és bakteriális légúti megbetegedések, a parlagfű és a gombák spórái, a beltéri allergének közül pedig a poratka, az állatszőr és a penészgomba súlyosbíthatják az asztmás tüneteket.