Nem IgE ételallergia - mit jelent és hogyan lehet kimutatni?

Az ételérzékenységek típusai

Az ételérzékenység két nagy csoportra osztható (amelyeken kívül több kisebb csoport is létezik):

• az immunrendszer bevonódása nélküli gyomor-bélrendszeri és egyéb tüneteket okozó állapotok (ezek az intoleranciák),
• az immunrendszer részvételével járó kórfolyamatok (ezek az immun-mediált ételérzékenységek). 

Az első csoportnál olyan, elsősorban emésztőrendszeri panaszok – hasfájás, puffadás, hasmenés, hányinger, gyomorgörcsök – figyelhetők meg, amelyek az étkezések után rövidebb vagy hosszabb idő után alakulnak ki. A tünetek súlyossága egyéni érzékenység függvénye, az elfogyasztott étel mennyisége is befolyásolja. A beazonosítás ezért sok esetben nem egyszerű, hiszen a kései tüneteket ritkán kapcsoljuk össze az étkezéssel. Éppen ezért érdemes a többi, ételintoleranciára jellemző tünetet is figyelni, melyek lehetnek gyakori fejfájás, migrén, ingerlékenység és koncentrációs zavarok is. Ilyen ételintoleranciát okozhatnak többek közt felszívódási zavarok, enzimdefektusok, toxikus szennyeződés okozta állapotok és gyógyszer mellékhatások is.
A második csoportba sorolhatók az immun-mediált ételérzékenységek, amelyeknél döntően az IgE típusú ellenanyagok játsszák a főszerepet. Léteznek azonban olyan kórállapotok is, amelyekben nem az IgE termelődés a fő, hanem az IgE képződés mellett vagy anélkül más mechanizmusok járulnak hozzá a betegség kialakulásához. Az úgynevezett non-IgE allergiák pedig sem IgE-, sem IgG- termelődéssel nem járnak.

Milyen tünetek jellemzőek a nem IgE ételérzékenységre?

Az egyik legfőbb különbség az IgE mediált és a nem IgE mediált ételérzékenység tünetei közt a jelentkezésük időtartama. Míg a klasszikus, IgE-mediált ételallergia esetén a tünetek az ételfogyasztást követően röviddel (néhány perc-1 óra múlva) megjelennek, addig a non-IgE-GI-FA csoportba tartozó állapotokban a tünetek később jelentkeznek (2-3 óra múlva).
A másik elkülöníthető jellemző a tünetek megjelenési helye, ugyanis az IgE ételérzékenység okozta panaszok nem csak a gyomor-bélrendszerre korlátozódnak, hanem megjelenhetnek a bőrön, a nyálkahártyákon, esetleg a légzés és keringés is érintett lehet, súlyos esetben pedig anafilaxia alakulhat ki, a non-IgE csoporthoz tartozó tünetek viszont jórészt, bár nem kizárólag az emésztő szervrendszerre korlátozódnak. Ez utóbbi csoporton belül is több kórképet lehet elkülöníteni:

• étel-fehérje indukálta enterokolitisz szindróma (FPIES),
• ételfehérje indukálta enteropátia (FPE),
• ételfehérje indukálta allergiás proktokolitisz (FPIAP),
• cöliákia.

Ezeken túl két nagyon ritka állapotot is ebbe a kategóriába sorol a szakirodalom, ezek pedig a tehéntej indukálta pulmonáris hemosziderózis (Heiner szindróma) és a tehéntej indukálta vashiányos anémia.
A non-IgE ételallergiák közül – bár kevés adat van erre vonatkozóan – a leggyakoribbnak az FPIAP-t tartják, elsősorban a végbélvérzéses csecsemőknél feltételezik ezt a kórképet. Feltehetően az anyatejes táplálás és a jó minőségű anyatejpótlók népszerűsödése miatt egyre kevesebb az FPE előfordulása, az FPIES pedig kifejezetten ritka betegség. Az azonban megfigyelhető, hogy ezek a betegségek gyakran együtt vannak jelen valamilyen atópiás állapottal, dermatitisszel, szénanáthával, asztmával. (Külön csoportot képeznek a kevert IgE és non-Ige mediálta ételérzékenységek, mint az eozinofil nyelőcsőgyulladás és gyomornyálkahártya gyulladás és az atópiás dermatitisz.)

Mi szükséges a diagnosztizáláshoz és hogyan épül fel a kezelés?

A non-IgE mediált ételallergia diagnosztizálásában a klinikai tünetek alapos elemzése és a kórházi felügyelet mellett végzett ételterhelés játssza a vezető szerepet, bár például az FPE igazolásához legtöbbször endoszkópia, szövettani vizsgálat is szükséges.
- A kezelés arra alapul, hogy hagyjuk el a tüneteket okozó élelmiszert. Ez jellemzően azzal kezdődik, hogy a legvalószínűbb élelmiszert, sokszor a tehéntejet kell hagyni, majd, ha ez nem elég, tovább kell lépni a sorban – ismerteti dr. Balogh Ádám, az Allergiaközpont – Prima Medica csecsemő- és gyermekgyógyásza, allergológus és klinikai immunológus. – Fontos, hogy az eliminációs étrendet dietetikus állítsa össze, hogy ne alakulhasson ki tápanyag-, vagy vitaminhiány. Nagyon súlyos esetben allergénmentes, ún. elementáris diétát állítunk be, majd javulást követően fokozatosan, egymást követően próbálkoznak különböző ételek bevezetésével. Fontos tudni, hogy az FPIAP kórkép nagyrészt anyatejes táplálás mellett fordul elő, ezért az anya étrendjéből szükséges mellőzni a tehéntej- és szója-termékeket. A jó hír, hogy az esetek jelentős része néhány éven belül megszűnik, de addig rendszeres kontroll szükséges.

Forrás: Allergiaközpont – Prima Medica (www.allergiakozpont.hu)