Egy laborlelet kevés a gluténérzékenység diagnózisához

Az első buktató: diéta kivizsgálás nélkül

A legrosszabb, amit tehetünk, hogy kivizsgálás nélkül kezdünk diétázni. A gluténmentes étkezés nagy odafigyelést kíván és nem utolsó sorban költségesebb is egy kiegyensúlyozott étrend összeállítása, amit aztán esetleg élethosszig tartani kell, ezért gluténmentesen étkezni tényleg csak annak javasolt, akinek valóban szüksége van rá. Ha elvégeztetnénk a vizsgálatokat, viszont már egy fél éve- éve diétázunk, a glutént újra vissza kell vezetni az étrendbe, legalább 6-8 hétre, napi 10g glutén fogyasztásával ahhoz, hogy értékelhető eredményeket kapjunk.

Pozitív vagy negatív lelet? Ez mit jelent?

A kivizsgálás első lépése a szerológiai vizsgálat elvégzése, ám nem biztos, hogy a kapott pozitív vagy negatív laborlelet valós eredményt fog mutatni. A Budai Allergiaközpont orvosa előadásába beszámolt róla, hogy az eredmény az esetek 10 százalékában álnegatív. 5 százalékban pedig előfordulhat álpozitív eredmény is, például Crohn-betegség megléte mellett. Diagnózis szempontjából tehát önmagában a laborlelet semmit nem jelent, azt minden esetben a beteg klinikai tüneteivel összhangban kell mérlegelni, vagyis senkit nem tekinthetünk cöliákiásnak pusztán azért, mert pozitív a lelete, de nincsenek panaszai. Negatív lelet mellett pedig, ha tünetei vannak, nem mondhatjuk, hogy nem cöliákiás. Mindkét esetben tovább kell folytatni a kivizsgálást.

A „cöliákia jéghegy”

A klinikai tünetek, a szerológia eredménye mellett a lisztérzékenység diagnózisához az endoszkópos vizsgálat eredménye nyújtja a harmadik fontos információt. Ez az a vizsgálat, amit nagyon sokan szeretnének kihagyni, pedig nem megkerülhető még akkor sem, ha például a szerológia kapcsán álnegatív eredményre gyanakszunk, mert a betegnek erősen cöliákiára utaló tünetei vannak – mondja dr. Sárdi Krisztina.

Az is előfordulhat, hogy pozitív szerológia mellett sem látunk bélboholy károsodást az endoszkópos vizsgálat során, ez látens cöliákiát jelez.

Előfordulhat, hogy a szerológia pozitív, de a betegnél hiányoznak a jellegzetes tünetek, ekkor a cöliákia diagnózisát a bélbolyhok károsodása jelzi – ez a néma cöliákia.

A harmadik eset pedig a „jéghegy csúcsa”, amikor tünetek is vannak, a vizsgálat is pozitív és a bélbolyhok állapota is egyértelműem mutatja a cöliákiát.

A felsorolt példák alapján pontosan látható, hogy mennyire fontos a tüneteket, a szerológiát és az endoszkópos vizsgálat eredményét komplexen értékelni a pontos diagnózishoz.

Mi történik, ha minden vizsgálat negatív, de rosszul vagyok?

Ha minden vizsgálat negatív eredménnyel zárul, ám a betegnek mégis panaszai vannak, akkor a kezelőorvos javaslatára megkezdi a gluténmentes étkezést és figyelni, hogy tapasztal-e javulást. Amennyiben igen, akkor nem-cöliákiás gluténérzékenység a diagnózis. Ilyen esetben a diétánál általában megengedőbbek vagyunk, hiszen a glutén fogyasztása nem okoz a cöliákiánál előforduló szövődményeket. Ebben az esetben néhány hónap szigorú diétát követően meg lehet próbálni először kisebb mennyiségben visszavezetni a glutén az étrendbe és ha nem okoz panaszokat, a szervezet által tolerálható mennyiségben a későbbiekben is lehet fogyasztani.

Minek ez a sok vizsgálat, ha a vége úgyis az, hogy kerüljem a glutént?

A pontos kivizsgálásra azért van szükség, hogy pontosan lássuk, valóban a glutén fogyasztása okozza-e a panaszokat, vagy más betegség – például tejcukor érzékenység, búzaallergia, Crohn-betegség, IBS vagy pajzsmirgybetegség – tüneteit észleli a beteg. Ha bebizonyosodik, hogy a tünetek a glutén fogyasztásához köthetők, a vizsgálatokkal meg tudjuk állapítani, hogy milyen szigorú diétára van szükség és mennyi ideig. A cöliákia ugyanis nem gyógyítható, a diétát élethosszig kell tartani. Pontosan ügyleni kell rá, hogy az elfogyasztott élelmiszer nyomokban se tartalmazzon glutént, mert csak így lehet megelőzni a cöliákia szövődményeként jelentkező vérszegénység, csontritkulás, meddőség és rosszindulatú betegségek kialakulását.